Gál Krisztina

Fogtam a karját, a lábát, amíg mosdatták Látszott hogy, nagyon örül nekem Homlokát az enyémhez támasztotta Csókok helyett összenyalogatott Fogtam a kezét amíg el nem aludt, és utána is sokáig Meglepett amikor ő is jött hozzám lebirkózni, nem szokott ilyet Szerette, ha mellé tettem a fejem, simogatott, a szemem nyomkodta Azt hittem korán jöttem, még alszik, elfáradt De meghalt. Kis szíve még dobogott, de egyre gyengébben, mintha a lelke távozna szép lassan Lélek = szeretet. Neki nagyon sok volt, egy hétig tartott, míg elfogyott